Szinkronhangok

Megkapó történet titkos szerelemről, pszichopata gyilkosról, vasrudakról, apró szendvicsekről és egy barátság próbatételéről.

ZANA ZOLTÁN "DÖGLÉGY"

- Hogy miről szól a film? Ez egy óriási ökörség. Nekem nagyon tetszik, mert én nagyon szeretem az ilyen hülyeségeket. Már az furcsa, hogy dán film. Még soha nem láttam dán filmet, dán animációs filmet meg pláne. A történet borzasztó rossz gyerekekről szól, akik ugyanabba az iskolába járnak. Nekem az tetszik, hogy felnőtteknek szóló mese. Olyasmi, mint a Spongya Bob, azt én nagyon imádom. Abban olyan poénok vannak, melyeket csak felnőttek értenek meg igazán. Ez is mesefilm, de szerintem ez is inkább felnőtteknek szól.

Nem családi film?

Családi?! És a szövegek?! A tanulság körülbelül annyi, mint amit Arne, a zenetanár mond a filmben. Én vagyok a hangja. Annyi tanulság van benne, amit ő le tud vonni: semennyi. El is mondja, hogy arról szól a film: "hogyha az iskolában szívatod a többieket, akkor kinyírnak, ja nem, nem! Nem erről van szó. Ha ez van, akkor az történik, ja, nem, nem! Várjál, mindjárt kitalálom. Na, majd felhívlak benneteket, szisztok!" Ennyi az értelme az egésznek. Szórakozás. De felhőtlen.

Hány szerepet szinkronizáltál?

Ha jól számoltam, akkor ... főbb szerepek Arne, a mesélő, Jason, aki Terkel jó barátja, Saki, a két rossz gyerekből az egyik, akik állandóan vernek mindenkit, de a kedvenc figurám Stewart nagypapa, az öreg, részeg matróz. Az zseniális, azt imádom! Egyből mindenki azt mondta, hogy : "Zoli, ez te vagy!" Ferencjózsis szakálla van, és! ugyanott van aranyfoga, mint nekem. Állandóan pocsolya-piszka részeg, borzalmasan hülye,de nagyon jó figura. Ezenkívül van Lány4, meg Fiú3, az iskolaigazgató...tíz szerepem biztosan volt.

Az öreg matróznak van két dala is.

Nekem az éneklés volt az egyszerűbb feladat, a fiúknak meg a nehezebb. A prózai rész kemény volt, a dalolás nekem már csak a rántás. Nacsa Oli mikor rappel ... azt azért nézd meg! A danolászás a munka vidám része. Van, ami nekem se fekszik annyira, például a raggie nóta, Jason dala, de aztán azt is megoldottuk. A zene, tudod, az az én világom.

Hogy kaptátok a munkát?

Nem is tudom, talán Leviéket keresték meg, aztán ő kérdezte, hogy mi lenne, ha mi hárman csinálnánk? A forgalmazótól fölhívott egy hölgy, hogy érdekelne-e egy ilyen dolog és mondtam, hogy: " hogyne, persze, persze!" Leültünk egyszer beszélgetni róla, utána megkaptuk a filmet videón. Nagyon nehezen jutottunk el odáig, hogy megnézzük, mert jó sok időnk van mindannyiunknak... Aztán nagy nehezen megnéztük, tetszett. Én nagyon vicces találtam és mondtam, hogy gyerünk, csináljuk!

Hogy találtad a hangokat?

Na, nekem ez volt a nehéz, mert nincs olyan tárházam, mint Nacsa Olinak. Az én figuráim hangjai jobban hasonlítanak egymáshoz, csak kis különbségek vannak köztük. Olivér teljesen külön karaktereket tud csinálni. Az öreg hangja adott volt, hogy egy mély, rekedtes hang lesz. Ja! Leon apuka is én voltam, az is egy főbb szerep, akit állandóan összever az öreg. Ő csak azt mondja, hogy nem, nem!. Jasonnak egy kicsit fiúcskásabb a hangja, Saki meg egy bumeráng lett. Arra azt mondták, hogy Boncz Gézát vélik felfedezni benne...hát... ilyet sikerült kitalálni. Olivérnek könnyebb dolga volt, neki százféle hang van a fejében, meg a torkában. Nekem a lány hang ment a legnehezebben, mert fölül nekem már nincs nagyon tartomány. Ott elfogyott. Nem tudom minek tudható ez be? Sokat erőltettem. Rengeteget koncertezünk, én üvöltözöm, mint a fába szorult féreg. Nem voltunk szomjasak se sokszor ...megittunk ezt-azt, szerintem az se tett jót neki és elfogyott fölül a hangom. Egy bizonyos hangmagasság fölött nincs, csak meleg levegő. Nagyon nehéz volt oda fölfeszítenem. Egy lányt, Lány4-et szinkronizáltam, hál Istennek engem megkíméltek a többitől, de nekem az az egy is nagyon megerőltető volt.

Kinek ajánlod a filmet?

Óóó, ezt mindenkinek! Bizonyos korhatáron felül, de azért mindenkinek, mert nagyon szórakoztató. Nem nevel rosszra egyáltalán. Abszolút vicces, jópofa film. Nagymamáktól kezdve a nagyobb iskolásokig... A húgomnak már megengedném, ... bár ő már olyanokat hallott az én zenéimből, annak már mindegy. ... Ma már a gyerekek tudod milyenek!

Filmszerepei:

1999. Sas Tamás: Rosszfiúk
2004. Tímár Péter: Le a fejjel!
2006. Hódi Jenő: Metamorfózis
2006. Sándor Pál: Noé bárkája
10-15 filmben szinkronizált ( pl: Kiképzés, Asterix)

NACSA OLIVÉR

Mi jut legelőször eszedbe erről a filmről?

Az ökörködés. Az jut eszembe róla, hogy az életben mi hárman- Zoli, Levi meg én - mi is ilyenek vagyunk. A barátságunkban komoly összetartó erő a viccelődés. Én nagyon szeretem a teljesen elborult agyú emberek szüleményeit. Talán azért is tetszik ez a film annyira, mert South Park rajongó vagyok, és a két mozi stílusa kicsit hasonlít egymáshoz. Nagyon jó témát választottak, mert a tanár- diák viszont örök téma. Nagyon szellemes részek vannak a filmben.

Ebbe a produkcióba hogy kerültetek?

Nem tudom...valaki minket ajánlott. Talán azért javasoltak minket hárman együtt, mert már köztudott a sajtóból is, hogy milyen jóban vagyunk.

Van más közös munkátok is?

Igen, több sportműsorba is járunk. Hárman együtt. Rendszeresen. Alapvetően mindannyian mással foglalkozunk. Hirdetjük is, hogy három teljesen különböző figura vagyunk. Más műfajban dolgozunk, épp ezért köztünk teljesen kizárt a szakmán belüli furkálódás vagy irigység.

Honnan ismeritek egymást?

Ez már egy több éves történet. Mindenki ismert mindenkit - messziről. Ma már a sok közös élmény összetart minket. Ez egy őrületes barátság. Már-már legendásnak mondható remélem.

Te kiket szinkronizáltál?

A két főszereplőnek kölcsönöztem a hangom. Terkel egy kicsit félős, visszahúzódó fiú, akit ezért sokszor csőbe húznak. Annak ellenére, hogy félénk, bizonyos helyzetekben azért feltalálja magát. A másik szerep a tanáré, aki kezdetben nyugodt, majd a film végére pszichopatává válik. Ez a figura majdnem teljesen én vagyok, persze csak addig míg kifordul magából. Úgy gondolom, átgondolt a szereposztás...

Hogy találtad meg a megfelelő hangot? A dán szinkronhoz hasonlót kerestél?

- Nem, én megpróbáltam egy egészen más hangot hozni. A két főszereplőn kívül még sok apró karaktert is szinkronizáltam.

Neked nem gond különböző hangokat elővarázsolni magadból. Lányokat is szinkronizáltál?

Igen és az mindig húzós, de azért ki lehet préselni. Nekem két lány figurát kellett hoznom, ami azért nehéz, mert egyet az ember még valahogy kikever magának, de kettőt?! Az egyik Doris, a másik egy osztálytársuk, Sarah.

Több hangon szólaltál meg a stúdióban, aztán az egyikre rábólintottak?

Rám bízták, ami nekem nagyon jól esett. Kiosztották a szerepeket, mert azt már előre kitalálták, hogy melyik szerep kire illik leginkább. Aztán mi addig formálgattuk, míg meg nem találtuk a megfelelő hangot.

Kiknek ajánlanád a filmet?

A jó humorérzékkel rendelkezőknek ... a fiatalabb korosztálytól kezdve a negyvenesekig. Azzal együtt, hogy animációs film, inkább felnőtteknek szól. Főleg a szöveg miatt. Úgy mondanám, hogy inkább a kiforrott személyiségeknek való. Remélem, hogy a film nagyon jól megy majd. A South Park rajongóknak kötelező megnézni, mindenki másnak ajánlott. A film a helyzetkomikumra épül és a tanár-diák viszony mindig hálás téma. Titkon azt is remélem, hogy a mi hármasunk is lendít valamit a filmen. Hozzá tud tenni annyit, ami még emelheti a nézőszámot.

Mi volt a legjobb ebben a munkában?

Elsősorban az egésznek a hangulata. Hárman csak a dalok feléneklésénél voltunk együtt. Ez egy új világ volt a számunkra. Ismeretlen. Talán Zolinak nem annyira, mert ő már szinkronizált. Neki nem volt idegen a műfaj, már csak a szülei miatt sem. Nem úgy mint Levinek vagy nekem. De azt gondolom, hogy nagyon szépen sikerült megoldani a feladatot. Én a daloktól féltem igazán, ... rappelnem kellett...sok mindent megoldottam már életemben, remélem, más is úgy látja/ hallja, hogy most is sikerült.

Hány nézővel lennél elégedett?

Egymillióval...höhö...én mindenkit buzdítok, hogy nézze meg, mert nagyon vicces.

HARSÁNYI (BETYÁR) LEVENTE

Mit gondoltál, mikor először láttad a Terhelt Terkelt című filmet?

Mikor először láttam - dánul, arra gondoltam, hogy ..ajjajj, hogy is lesz ez?! Volt bennem némi félsz, de ahogy haladtunk előre a munkában, és már többször hallottam a nagyon jól megírt magyar szövegeket, egyre inkább a magaménak éreztem a filmet. Szórakoztató a történet. Kiderül, hogy néha az emberi butaság is jóindulatú. Én mindig azt szoktam mondani, hogy daganat vagyok, de jóindulatú, ezért nem szabad rám haragudni. Szerintem a lebutított elmebaj fogyasztható, ha nem sérti a társadalom semelyik rétegét. A filmben az jelenik meg, ami eddig a bensőnkben volt. Picit szókimondó, mert a bennünk lévő elfojtott vágyakat - ugyan - csúnya kifejezésekkel tarkítja, de kellően intelligensen is, mert a határon belül marad. Engem nem zavarnak azok az apró kis szavak, melyeket egyébként az életben is használunk, csak ilyenkor eltitkoljuk. Amikor az ember "olyan helyen, olyanok között" jelenik meg, akkor szépen beszél. Aztán hátra megy a színpad mögé, és megmutatja a valós arcát. A történet nagyon nyugodtan indul, majd horror lesz belőle, de nem arra figyelsz, hogy vagdalóznak és letépik egymás fejét, - a film készítői ennél ügyesebben navigálnak, - hanem a poénra. Nem szörnyülködve jössz ki a moziból, hanem csettintesz egyet, hogy szép mulatság, férfi munka volt. (Mind a hárman férfiak vagyunk, akik szinkronizáltuk. Mind a huszonvalahány karaktert.) Mindebben az én szerepem csak gyűszűnyi. Ez a munka, mely nem a főprofilom - zseniális kollégáimmal Ganxta Zolival és Nacsa Olival - nagyon kellemes kirándulás volt számomra.

Te ki vagy/ kik vagytok a filmben?

Olivér adta a hangját a főszereplő Terkel nevű fiúnak, akinek a nagybácsija Stewart, Ganxta Zoli. Én meg mindig csatlakoztam hozzájuk, mint jó barát. Nagyon sok olyan szereplő volt, akiknek nevük sincs. Én többször meghaltam, mert a karaktereim sorra elhulltak. Vagy megtéptek, vagy a fejembe állt egy villa... aztán mindig új szerep után kellett nézni. A szinkronrendező ilyenkor azt szokta mondani, hogy: "jó, ezzel megvagyunk, ez a szereplő is meghalt. Nézzük a következőt." A harmadik után már megkérdeztem, hogy "megint meghalok?" " Igen." " Nem élhetek még egy kicsit?" "Nem!" A huszonvalahány szerepből legalább ötöt "elhoztam".

Mit szólsz a többiek munkájához?

Oli, mint hangutánzó kisiparos nagyon jó, Zoli pedig zseniális! Jó,... ő az egyik legjobb barátom, tehát nem tudok vele betelni, és persze belé genetikailag is csordogált valami. Elképesztően jól játszik a hangjával. Nevet, rappel, nagybácsi, rosszcsont dagi kisgyerek, mutáns kislány... ami kell. Én elmerengtem egy kicsit a régmúltban és olyan emberek hangját idéztem fel magamban, akiket mi baráti körben gúnyoltunk. Sok olyan karakter jelenik így meg a filmben, akik az én ismeretségi körömből származnak. Lehet, hogy magukra ismernek...? Terkel édesanyja is én vagyok. Két-három napig vettük fel a szövegeket, és a legnehezebb talán az volt, mikor visszamentem másnap, és azt mondták, hogy "a tegnapi anyuka hanggal folytatjuk"...nekem vissza kellett játszani az eredeti hangot, aztán az én hangomat, míg újra rátaláltam a megfelelőre. Remélem sikerrel. Számomra a szinkronizálás teljesen új világ volt. Egy eddig ismeretlen, új térben próbálhattam ki magam. Én, mint rádiós a hangommal nem szoktam játszadozni, de ezt a munkát nagyon élveztem, imádtam. Örülök, hogy ilyen emberek, ilyen kollegák közt lehettem.

Van kedvenc figurád?

A Zoli alakította nagybácsi, az nagyon jó fej, az enyémek közül pedig...most abból az ötből kellene valamelyiket mondanom...

Életben maradt valamelyik?

Jason egyik haverja, egy kis szőke srác a kedvencem. Nyomakodik, verekszik, aztán a film közepén letépik a fejét. Aranyos, vagány figura, csak csúfos vége/végünk lett, ennek ellenére nekem nagyon tetszett. Az volt a jó, hogy lehetett ugrálni a hangok közt. Képen kívül a lagziban az egyik csávó voltam, elég komoly arc... ott is volt egy kemény mondatom.

Hogy ment az éneklés?

Én a dalokkal nagyon jó viszonyban voltam, már csak azért is mert nekem a nyolc dalból két sorom volt. Nem tudok rosszat mondani magamról, csak annyit, hogy zseniálisan oldottam meg... Jó kis rappes dalok, kemények. Ez Zoli világa. Nekem az egyik dal, a temetőben játszódó jelenet dala kifejezetten tetszett. Az nagyon klassz. A szövegeket szeretném még kiemelni, mert nagyon életszagúak és tényleg azoknak a fiataloknak a mindennapjait adja vissza, akik így élnek, így viselkednek.

Mit tanultál, mi kell ahhoz, hogy valaki jól tudjon szinkronizálni? Ritmusérzék?

Az mindenféleképpen. Nekem már az is nóvum volt, hogy egyszerre kell olvasni a szöveget és nézni a képet. Időben kell belépni. Figyelni kell még a hangok elnyújtására is. Ha gyorsan kellett beszélni, akkor vigyázni kellett, hogy ne torlódjanak a szavak, érthető legyen a szöveg, ugyanakkor maradjon meg a karakter is. Az volt a legnehezebb, hogy egy embernek több karaktert kellett hoznia. Néztem a többieket, Zoli feje néha egészen eltorzult, ha olyan szöveget kellett nyomnia. Teljesen beleélte magát a szerepbe. A beleélő képesség is nagyon fontos. Én az elején nagyon visszafogott voltam, mivel még ilyet soha nem csináltam. De nagyon figyeltem. A kollegák sokat segítettek, instruáltak, ennek ellenére nehezen oldódtam fel, mert nem tudtam megbirkózni a szereppel. Aztán a második nap elején feltört bennem valamilyen gejzír, akkor már ordibáltam, teljesen átalakultam. Amiről azt hittem, hogy: na, ez nagyon sok, ezt azért már ne! arra azt mondták, hogy: ez lesz a jó!! Szinkronizálás közben kipróbálhattam olyan dolgokat, vagy olyan mélységekben járhattam, olyan hangon beszélhettem, mint eddig csak a kocsmában ...viccelek, de végül is mindent megoldottam. Egyébként nagyon embertelen meló. Olyan természetesnek tűnik, mikor egy hang illik a színészhez, mikor jó a szinkron, de nem egyszerű ám megcsinálni! Főleg velem. Nem lehetett könnyű a szinkronrendezőnek és a hangmérnöknek - szegényeknek annyit kellett dolgozniuk miattam, de majd a következő filmben jobb leszek. Megígérem. A dolog szépsége az, hogy most nem a tévé- vagy mozi néző oldaláról tapasztaltam meg, hogy milyen egy filmet szinkronizálni, hanem a szereplő oldaláról. Sokkal keményebb munka, mint ahogy előtte gondoltam. Kifejezetten érdekes feladat.